• Magyar (HU)
  • Deutsch
  • English (UK)

Lakatlanborito

fooldal

Ezt mondták rólunk az iskolá(so)k 2015-ben

Elmondható, hogy egy rendkívül tanulságos előadássorozat végén írjuk meg ezt a beszámolót. A Moltopera Németországban bemutatott előadássorozatának magyar verziója megítélésünk és a visszajelzések alapján egyaránt nagy sikerrel ért véget.

A résztvevő iskolákat nyílt hirdetés útján nyertük meg az ügynek. A 10 helyre 40 (!) jelentkezést regisztráltunk, így talán a legnehezebb feladatnak a jelentkezők háromnegyedének kizárása bizonyult.

 

 

Végül 10 helyszínen 20 előadást tartottunk, összesen 850-900 diákot elérve. A résztvevők száma igen komoly szórást mutatott – a pedagógusok együttműködő készségének és az iskola lehetőségeinek megfelelően. A legkisebb létszám kb. 40 fő, a legnagyobb (tornateremben, illetve a Fazekas Gimnázium nagy színháztermében) körülbelül 250 fő volt. Utóbbi esetében a fiatalabb (10-12 éves) évfolyamokat is behozták a pedagógusok az előadásra.

Számos nehézséggel kellett szembenéznünk, amelyek közül a legkomolyabb a szélsőségesen különböző közönségek kiszolgálása volt. Az elitgimnáziumoktól (József Attila, Fazekas) egészen a szakközépiskoláig (Trefort) rendkívül különböző felkészültségű és érdeklődésű diákokkal találkoztunk. Az előadások tematikája a pályázatban előzetesen leírtaknak megfelelő alapokon, de a tanárokkal egyeztetett módon, a hallgatóság reakcióinak és a helyi adottságoknak megfelelően módon alakult (például az AKG remek színpadot biztosított, így több élőzenét adtunk, a Pál Apostol Katolikus Iskola és Gimnázium tanárai az iskola szellemiségének megfelelően kérték pár „sikamlósabb” rész kihagyását a Don Giovanniból stb.).

Nagy örömünkre szolgált, hogy az iskolai programsorozat egy-egy részéről „kritika” is született, amelyet az iskola saját fórumain illetve egy szerencsés együttállás miatt (a JAG szervező tanára egyben elismert operakritikus is) szakmai blogon (mezeinezo) is megjelent.

Köszönjük az NKA-nak, hogy lehetővé tette a programsorozat megvalósulását, reméljük, lesz lehetőségünk a jövőben folytatni a sorozatot. A következő beszámolók pedig minden előadásról részletes képet adnak majd.

 

1. Pál Apostol Katolikus Általános Iskola és Gimnázium

"Szeretnénk megköszönni a tartalmas programot, melynek február 13-án a Moltopera Társulat jóvoltából lehettünk részesei.  Az előadás egyszerre volt tanulságos, tartalmas és szórakozató diákjaink számára. Meggyőződésem, hogy sikerült  közelebb hozni az operát a gyerekekhez, más optikán keresztül látják talán ezt  a műfajt. Külön élmény volt, hogy minden „testközelben” zajlott, és nem mellékesen tantermünket betöltötte a "profi" művészek hangja. Remélem, tudunk majd más alkalommal is egyezteteni, és vendégül láthatjuk Önöket újra. Köszönünk mindent."

Ács Béláné, igazgatóhelyettes

 

2. József Attila Gimnázium

"Tantermi Don Giovanni – Moltopera a József Attila Gimnáziumban

Amióta a József Attila Gimnáziumban tanítok, immár a negyedik alkalommal sikerül operaénekeseket testközelből bemutatni a tanítványaimnak. Tavaly eljött Csiki Gábor és Bretz Gábor, idén Hajnóczy Júlia, hogy egy-egy előadáshoz kapcsolódva a saját pályájukról, az operához fűződő viszonyukról beszéljenek.  A mai napon még ennél is több történt: a fiatal énekesekből álló Moltopera Társulat, amelynek nagy sikerű Lakatlan szigetét láthattam a télen, operabeavatót tartott. A program valószínűleg közelebb vitte a gyerekeket a műfajhoz, mint a legutóbbi hagyományos rendezésben játszott Operakaland előadás, a Szerelmi bájital. Erről a délelőtti programról lesz most szó. Aki tanít, jelentkezzen a társulatnál, próbáljon időpontot kérni erre a programra. Aki meg nem, az figyeljen, jövőre ismét lesz A lakatlan sziget a Királyi Lépcsőházban (mindössze hat alkalommal!), sőt egy új produkció is, a Szökdelés a szerájból.

Az egész program célja, hogy ledöntse az operával kapcsolatos előítéleteket és érdeklődést keltsen a diákokban. Ágoston László, a társulat vezetője képes arra, hogy megszólítsa őket és közvetlen kapcsolatba kerüljön velük. A program folyamán számos esetben vont be diákot az előadásba. Én kifejezetten örültem, hogy mindenki, akit kijelölt önként jelentkezőnek, vállalta a megpróbáltatást. Azt gondolom, hogy ha valami, ez feltétlenül meg fog maradni később is, hiszen nem gyakran fordul elő, hogy egy 16 éves diák partner lehet egy szerelmi kettősben, esetleg Donna Anna ajtajának szerepét játszhatja. Sőt mi több, hárman is lehetőséget kaptak arra, hogy a Don Giovanni egyik jelenetét beállíthassák. Ha visszagondolok, ennyi idősen én igazán jól megrendezett operaelőadást nem is láttam, csak közepes-gyengéket, de mégis hatott rám a zene. Nem tudom, hogy alakult volna az életem, ha nekem is a Mefistofele az első operaélményem, mint ezeknek a gyerekeknek, illetve nekem is tartanak ilyen programokat.

Az első előadáson kivetítéssel, zenei illusztrációkkal körbejártuk a "milyen egy operaénekes" témát. Megnéztünk elrettentő példákat a "parking and barking" fellépési stílusra, amely nem annyira ritka még most sem. (Csak az a bökkenő, hogy ha egy énekesnek igazán kiváló a hangja, az önmagában és rossz rendezésben is hat valamennyire. Kevésbé ugyan, mint egy invenciózus rendezésben, de azért működik és még sikere is lehet.) Hasonló programot tartott nemrég Almási-Tóth András a Zeneakadémián és abból is kitűnt, hogy a közönség a szándékosan rosszul megrendezett jelenetet is értékeli, akármilyen ripacskodás is, hiszen az énekesek jól énekeltek.

Filmekből is láthattunk részleteket, amely azt illusztrálta, hogy néhány emberre milyen jól hat az opera, bizonyos élethelyzetekben nagy segítség lehet. "A remény rabjai" című filmben valaki nagy áhítattal felteszi lemezjátszójára a Figaro házasságából a Grófné és Susanna duettjét és tömegekkel meghallgattatja, akik mind ráfigyelnek. A filmet ugyan nem ismertem, de az érzést igen: én rendkívüli módon kötődöm a Figaróhoz, ezért fogok áprilisban is öt előadást nézni belőle, ha minden jól megy. Történetesen a 2006-os évemet ugyanezzel az operával tudtam túlélni, éppen emiatt követem mindazon szereplőket, akik abban egy fél hangot is énekeltek (és ezért is emlegetem a Kovalik-féle Mozart-maratont úton-útfélén, mert életmentő szerepe volt számomra).

Ágoston László az operát a narancsos kacsához hasonlította - ünnepre valónak. Az, hogy kinek mi számít ünnepi zenének, mi nem - relatív. Én azt figyeltem meg magamon, hogy ugyan tavaly nagyjából száz operaelőadást láttam, és 1985 óta, azaz harminc éve találkoztam először a műfajjal, még ugyanolyan izgalommal tudok egy előadásra menni, nem vált rutinná. Akkor is, ha ötöt nézek egy hét folyamán. Ráadásul egy fél éve minden közlekedési szituációban elkezdtem zenét hallgatni. Nem érzem azt, hogy ez így ne lenne rendben. Egy biztos, sokkal könnyebben tudok bárhova elindulni azóta, a zene segít valamivel derűsebben szemlélni a mindennapjaimat.

Az előadó egy igazi ütőkártyát is bevetett a diákok meggyőzésére: meghallgattatta Pavarottit és össze lehetett hasonlítani más énekesekkel a hangját. Attól tartok, ez az operaénekesek legtöbbjének övön aluli helyzet lenne, Pavarotti hangjával azért nehéz felvenni a versenyt. Az lenne az eredmény, ha akár 2-3 diák rákeresne a youtube-on és belehallgatna néhány felvételébe. Én ennyi idősen éppen Pavarotti hangjába szerettem bele először, nem is tudom, hogy az árialemeze miként bírta az igénybevételt.

A program első része is érdekes volt, de a második, az mindent vitt. Ebben a Don Giovanni két jelenetét elemezte Ágoston László, mégpedig úgy, hogy közben Göncz Renátával elő is adták több verzióban. A diákoknak a véleményalkotáson kívül módja nyílt arra is, hogy instruálják az énekeseket és beleszóljanak, ki mit hogyan csináljon. Az énekesnek egészen különleges érzéke lehet a diákokhoz, mert rendre azokat a diákokat választotta, akik egyébként is a legérdeklődőbbek és a legaktívabbak, nagyon ráérzett ki lesz az, aki partnere lehet.

Miután több beállításban is megnéztünk jeleneteket, azt a tanulságot vonta le nekünk-helyettünk az előadó: ha nem tetszik egy előadás, ne magunkban keressük a hibát, hanem várjuk el, hogy jobb és átgondoltabb rendezéseket kapjunk. Hát jó, várjuk...

Engem, akit különösebben már nem kell meggyőzni arról, hogy mennyire érdekes műfaj is az opera és mennyire jó hallgatni-nézni, nagyon feldobott ez a két előadás. Egészen feltöltött és sokkal nagyobb kedvem lett hirtelen az Erkel Színház unalmasra rendezett előadását megnézni pénteken. Eddig is csak az tartotta bennem a lelket, hogy erősen reméltem, majd az énekesek életet lehelnek bele - mi mást tehetnének...Bizakodó vagyok abban is, hogy ebből az ebből az osztályból kikerülő gyerekeket a későbbiekben is erősíteni fog ez a pozitív élmény, amelyhez ma csak úgy ajándékként hozzájutottunk."

Makk Zsuzsanna, tanár
(eredeti megjelenés: itt)

3. Alternatív Közgazdasági Gimnázium

"Iskolánkba a tavaszi fesztivál keretében látogatott el a Moltopera társulat, akiknek jelmondata: „Az opera több,mint gondolnád!”

Ezt a jelmondatot pedig, miután meghallgattuk/néztük az előadást, bizton állíthatom, elhiszem.

A fiatal operaénekesekből, zenészekből álló társulat célja az, hogy 21.századivá, vagyis izgalmasabbá, érthetőbbé, kézzelfoghatóbbá tegyék az opera műfaját. Az iskoláknak tartott bemutatójuk, amit én is láthattam, kellően összefoglalta a társulat fő célját, olyan barátságos körítéssel, amit mindenkinek csak ajánlani tudok. Szóval Ágoston László, az alapító, és két társa látogatott meg minket, előadásuk pedig két részből állt. Az egyik az ismerkedésből (mind a műfaj,mind ŐK) a másik pedig az igazi akcióból állt, melyben próbára is tehettük tehetségünket,persze csak aki elég bátornak bizonyult. Ágoston László bevallatta velünk, hogy az opera igenis hosszú, és olykor unalmas, hogy persze, hogy az, hiszen még azt sem értjük miről énekelnek, sőt, azt is elmondta, azért ő sem csak ezt a műfajt hallgatja látástól-vakulásig, és nekünk sem kell. Mert ez nem az a műfaj, amit bármikor hallgathatunk, hanem , hogy az elhangzott hasonlatával élhessek: „Vannak azok az ételek, amiket nap mint nap fogyasztunk,például a szendvics, és van a narancsos kacsamell, amit nagyon ritkán, különleges alkalmakkor, ez pedig az opera. Elmondta, hogy bizony a színészi játék azért jól fog a színpadon, mégse láthatjuk úgy igazán, ennek „javítására” kerítettünk sort a második részben. A Don Giovanni-ból énekeltek el nekünk egy jelenetet, amit a jelentkezőknek kellett megrendezni. Nem volt egy könnyű feladat, de szerintem igazán nagyszerűen sikerült nekik. Megnéztünk egy videót , melyben Brian Addams és Pavarotti énekeltek duettet,nem lövöm le a poént, inkább nézzék meg, mert ezt látni, és hallani kell. Sőt, még azt is megmutatták, hogy nem minden operaénekes öreg és kövér. Ezt azért megnyugtató, minden esetre. Mindenkinek ajánlom, keressen rá a csapatra, menjenek el egy előadásukra, mert olyanokat láthatnak és tudhatnak meg, amik barátságosabbá teszik ezt az egész „opera dolgot”. És ha elmentek, garantálhatom, hogy újra meg szeretnék tenni. Sőt, talán még az Operát is meglátogatják!"

Sándor Csenge, diák
(eredeti megjelenés: itt)

4. Európa2000 Középiskola

"Még egyszer nagyon köszönjük az élményt! Csodás volt ez a kis idő, amit az operára fordítottunk. A gyerekek a végére igazán értékelték ezt a programot! Élvezték minden percét! Laci valóban megtalálta a hangot velük, és elmondhatatlan mély nyomokat hagyott bennünk/bennünk!"

Pettkó Ágnes, tanár 

5. Balassi Bálint Nyolcévfolyamos Gimnázium

"Köszönjük, hogy időt szántatok ránk és kijöttetek az iskolába előadást tartani, nagyszerű volt. Azzal, hogy interaktívvá tettétek, és mi magunk rendezhettünk meg egy-egy részt, betekintést nyerhettünk abba, hogy milyen nehéz és bonyolult megrendezni, valamint eljátszani egy darabot. Diákfejjel úgy vélem, hogy teljesen megváltoztattátok a véleményünket az operáról, és azt hiszem, ez volt a célotok. A továbbiakban is örülnénk neki, ha tudnátok Ránk időt szakítani és hasonló előadásokat tartani."

Szabó Zita, DÖK-elnök, diák

6. Remetekertvárosi Általános Iskola

"Szerintem nagyon jó volt az előadás, mert a mai gyerekek nyelvén adták elő, hogy érthető legyen számukra is. (…) Az is jó volt, hogy a diákokat is belevonták az előadásba, mi mondhattuk, hogy ők mit csináljanak."

"Nekem nagyon tetszett, mert nem azért jöttek, hogy az operát megszépítsék és csak jó dolgokat mondjanak róla, hanem az igazságot."

"Én ugyan nem vagyok oda az operáért, de ez az előadás kifejezetten tetszett."

"Utálom az operát. Viszont ez elképesztő volt. (…) Máshogy gondoltam erre az egészre eddig. Az Ágoston Lászlónak attól még, hogy operaénekes, nagyon jó humora volt, ez nagyon tetszett, hiszen nem számítottam rá. (…) Ahogy feldobták [a] „SZAR” operát, az elképesztő volt."

"Az volt a legjobb, hogy nem fényezték magukat, hanem saját magukról [és] a műfajról is poénkodtak!"

"Az, hogy a „nézőközönség” is felszólalhatott és közreműködhetett az opera előadásában, különlegessé és felejthetetlen élménnyé tette ezt. (…) Köszönöm, hogy részese lehettem ennek az előadásnak, amely nem csak egy különleges utazás volt számomra, hanem meghozta a kedvemet ehhez a műfajhoz is."

"Egy percig se unatkoztam. Mindig jött valami új, amin lehetett nevetni."

"Ugyan eddig még nem voltam operában, de lehet, hogy ez után elmegyek."

gyerekek véleményei

"Előadásuk és előadóművészeik lehengerlő tematikával, előadásmóddal, személyiséggel és tehetséggel érkeztek hozzánk, melyeknek köszönhetően a gyermekeknek is, és nekem is életre szóló élményt nyújtottak! Munkájukhoz, ötleteikhez és  kitartásukhoz csak gratulálni tudok!"

Bartus Noémi, intézményvezető-helyettes
Remetekertvárosi Általános Iskola

7. Trefort Ágoston Két Tanítási Nyelvű Szakközépiskola

"Kedves Moltopera Társulat!

Hálásan köszönjük az iskolánkban tartott rendkívül színvonalas előadást. A gyerekek is láthatóan élvezték a korosztályuknak való, szórakoztató, de mégis tanító, műveltséget közvetítő produkciót. A diákok visszajelzései alapján azt mondhatjuk, hogy hasznosan, vidáman telt az idő, és felülmúlta minden várakozásukat a témával kapcsolatban.

Szeretnénk, ha a többi diákunk is megismerhetné a Moltopera Társulatát."

Székely Andrea
munkaközösség-vezető

8. Kispesti Kós Károly Általános Iskola

"Kedves Moltopera Produkció!
Kedves Szervezők és Közreműködők!

Iskolánkban fontosnak tartjuk a zenei nevelést és sok programban veszünk részt, amely ezt a célt szolgálja.
Rendszeresen járunk az Operakaland és Operajz programjaira, rendhagyó ének-zene foglalkozásokra és a Budapesti Fesztiválzenekar nyitott próbáira.
Ebben a sorban új élményt és látásmódot adott hetedikes és nyolcadikos diákjainknak a Moltopera előadása az opera műfajában. Közvetlen hangvétellel, őszinte nyíltsággal, változatosan és érdekfeszítően szólt a műfaj szépségeiről és nehézségeiről, az énekesek szerepéről és hivatásáról. Mindezt kötetlen stílusban sok humorral és öniróniával a gyerekeket bevonva szerepjátékkal, vetítéssel és élőzenével közvetítette az előadás.
A kívánt hatás nem maradt el, hiszen a gyerekek és a tanárok is lelkesen beszéltek a programról.
Ahogyan egyik nyolcadikos tanulónk megfogalmazta: „Ez azért volt nagyon jó előadás, mert nem akart minket oktatni és erőltetni az operára, hanem hagyta, hogy magunktól megkedveljük.”
Köszönjük!"

Vasajiné Bohnert Krisztina, tanár

9. Szinyei Merse Pál Gimnázium

"A Moltopera Társulat a Budapest VI. Kerületi Szinyei Merse Pál Gimnáziumban 2015 tavaszán

Nagy meglepetés ért bennünket,amikor Ágoston László elkezdte a foglalkozást. Legtöbbünk szkeptikus volt a programmal kapcsolatban,de teljesen mást kaptunk, mint amire számítottunk.

Különböző szituációkat játszhattunk el a sztereotípiákkal kapcsolatban...

Humoros, kreatív ötletekkel megkedveltették az opera műfaját. Az operának egy élvezetes oldalát ismertették meg velünk. Képekkel,videókkal is színesebbé tették az előadást.

Ágoston László roppant megnyerő személyiségével elnyerte a figyelmünket,könnyen megtalálta velünk a közös hangot. Mindenképpen pozitív élményként marad meg az emlékeinkben, sőt sokan azt mondták,hogy olyannyira meggyőzte őket ez a 2 előadás, hogy hamarosan elmennek megnézni egy előadást annak ellenére, hogy nem tartozik az opera a kedvenceik közé.

Abban mindannyian egyetértettünk, hogy máskor is szívesen részt vennénk egy ilyen előadáson, hiszen szórakoztunk és tanultunk egyszerre."

a 11. E osztály

10. Budapesti Fazekas Mihály Általános Iskola és Gimnázium

"A 9., 10. és 11.évfolyamoknak tartott előadás az operáról péntek délelőtt?? Bevallom, egy kicsit tartottam attól, hogy fogják a gyerekek fogadni… Azonban hamar elszállt minden félelmem, hisz Ágoston László felkészültsége és lehengerlő stílusa már az első perctől kezdve a színpadra koncentrálta és ott is marasztalta a hallgatóság figyelmét. Színes előadást láthattunk és hallhattunk az operáról, operaénekesekről majd a végén a gyerekek rendezői kulisszák mögé is bepillanthattak, Mozart Don Giovanni című operájából egy részletet Ágoston László és a közönség közös rendezésben tettek „hitelessé”, az opera hallgatósága számára élvezhetővé.

Úgy gondolom, ez előadás után jó pár – egyébként a műfaj iránt nem érdeklődő – diák fogja meglátogatni az Operaházat vagy az Erkel Színházat. "

Németh Sándor, énektanár